Nálad lenni újra jó lenne,
két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
de kár, hogy már nincs erre mód.
Mindig kettőn áll a boldogság.
jobban bántottál, mint gondolnád,
Megszépíti már a távolság
az utolsó találkozót.
Kék az ég és zöld a fű,
mily egyszerű az élet.
Én egyszerűen nem tudom,
hogyan felejtselek.
Nálad lenni újra jó lenne,
két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
de kár, hogy már nincs erre mód.
Mindig kettőn áll a boldogság,
újból kezdhetnénk, ha gondolnád,
Nem mondtuk ki még a búcsúszót,
hát adj még egy találkozót.
Kék az ég és zöld a fű,
mily egyszerű az élet.
S az egyszerűen nem lehet,
hogy elveszítselek.
Lá-lá-lá ...
Kék az ég és zöld a fű,
mily egyszerű az élet.
S az egyszerűen nem lehet,
hogy elveszítselek.